Negyedik rész

Elena szemszöge
Ordítani tudtam volna. A félelem, hogy megtudják anyáék, hogy Martin tegnap holt részegen ki tudja, hogy miket csinált egy bárban arra késztetett, hogy befogom a számat, és elviszem magammal. Egy tahó. Egy utolsó szemét dög. Megfenyegetett, emellett még az illemet sem tudja, hisz kopogás nélkül benyitott egy - tulajdonképpen - vad idegen ember szobájába. Nem az zavar, hogy látott melltartóban - ha már mást úgysem.. -, hanem az, hogy túl sokat képzel magáról a kis "javuljunk meg" körútjára induló 'dj'. Ohaaa. Mi is van ezzel Lena? Neki eleve tilos lett volna innia, cigizni és buli járkálnia. Felálltam, s a szobám ajtaja felé vettem az irányt. Önelégült mosoly volt az arcomon. Azt gondoltam, hogyha nyaggatom anyáékat, hogy ezt nem így kellene, akkor itthon tartják.
A lépcső felénél járhattam, éppen a családi fotónk mellett mentem el. Huha. Milyen boldog 16 éves kislány voltam rajta, csak úgy sugárzott belőlem az öröm. Akkor még nem csesztettek folyton. Pedig, akkor voltam kamasz.. Gondolataimból apám zökkentett ki. Sietve indult a bejárat fele, és az kocsikulcsát szorongatta a kezében. Körbe nézett, mintha kiabálni akart volna, de a tekintete megakadt rajtam.
- Épp szólni akartam - mosolyodott el - Anyáddal átmegyünk Scharlottékhoz, valószínűleg éjjel érünk haza. Gyalog menjetek a buliba. A buliban figyelj Martinra, nem ihat! Hívni fogunk, de Lena, tudod, miért jött ide..
- Épp ezért miért jön? - néztem rá értetlenül. Hiszen, nem függnek össze nála a dolgok.
- Ha tiltanánk, akkor is menne.. Vigyázz magadra! - csukta be az ajtót mielőtt válaszoltam volna. Remek. Elengedik azért, mert úgyis elmenne.. Akkor ez lesz végig, amíg itt lesz? Ennyivel lerendezni undorító egy dolog.
Végső elkeseredésemben kiültem a teraszra. Körülbelül fél órát voltam kint, ami alatt elszívtam három szál cigarettát. Arra jutottam, hogy talán nem lesz olyan szörnyű, ha jön, de figyelni nem fogok rá. Gondja a baja. Ha flegma lesz, akkor úgyis megkapja a magáét, csak nem tőlem.
*
Nyolc óra lehetett. A sminkem és a hajam kész volt. Nem sminkeltem magam agyon. Alapozó, púder, pirosító, szemfesték és rúzs. A szememet csillogó aranyra - ami a kedvencem - festettem, a rúzsom pedig világos barna volt. Épp azon tanakodtam, hogy mit vegyek fel, amikor kopogtak.
- Nem - sóhajtottam. Tudtam, hogy ki az.
- Szóval de.. - nyitott be - Na végre, nem meztelenkedsz - mosolyodott el. A fejem majdnem felrobbant.
- Most húzzál ki te fasz - kiáltottam rá, és indultam, hogy rácsapjam az ajtót, de lefogott.
- Mikor megyünk? - dőlt neki az oldal félfának. Be kellett vallanom magamnak, hogy valami eszméletlen szexi volt. Igen, szörnyen jól nézett ki.
- Tíz perc - mondtam, miközben végig néztem rajta, túl feltűnően, mert önelégült mosolyra húzta a száját. Nem válaszolt, csak állt, és az ágyamat nézte. Először nem értettem, majd rájöttem, hogy a ruháim voltak ott.
- Azt a feketét vedd fel, a többi mind csicsás egy házibuliba - biccentett a fejével -, viszont ne magassarkút vegyél, mert nem akarom hallgatni, ahogy nyafogsz.
- Neked nem is fogok - vágtam rá.
- Vigyáznod kell rám drágám - kacsintott, ezúttal egy gúnyos vigyor jelent meg az arcán.
Kapóra jött, mert segített választani, és végre úgy éreztem, hogy talán nem is lesz olyan szar a buli, annak ellenére, hogy ott lesz.
Felvettem az általa választott ruhát, viszont magassarkúval. Elégedett voltam magammal, ahogy a tükör előtt álltam. Nem túl mini volt a ruha, de csinos. Nem volt kivágott, de kiemelt mindent.
Rápillantottam a telefonomra, a barátnőm már írt. hogy várnak a házunk előtt. Előre felkészültem Kate reakciójára, ahogy meglátja Martint.. A lépcső aljához érve megpillantottam a fiút. Rám nézett, és grimaszolt egyet.
- Én választottam, és nem is vagy olyan ronda.
- De te igen - vágtam vissza a hazugsággal - Normálisan! - utasítottam - Kérlek, en igyál. Legalább miattam, mert agyonvágnak.
- Meglátjuk, hogy mit hoz az éjszaka.
- He? - néztem rá.
- Hát, ha józanon nem tudlak megfektetni, akkor kell pia is.. - vigyorgott, mint a nem tudom mi.
- Hát azzal sem fogsz drágám - löktem oldalba. Ismét elérte a célját, ideges lettem. Viccnek szánta, ez látszott, de akkor is.. Nagyképű seggfej.
- Már becézel.. - kacsintott, és kinyitotta az ajtót.
Megcsapta az arcomat a friss levegő. Nem volt túl meleg, de félre értés ne essék, hideg sem. Miután bezártam az ajtót a tekintetemmel a barátnőmet kerestem. Állítólag a ház előtt várt a barátjával
- LENAAA - hallottam meg egy nő hangot, aki sikítozva kezdett el futni felém.
- Ugye nem, ő nem veled van? - tette fel a kérdést halkan Martin.
- De, és a legjobb barátnőm, szóval..
Kate amint oda ért egy szoros ölelést adott. Végüls rég láttam, így visszaöleltem. A barátja, akit amúgy Cameronnak hívtak egy puszival üdvözölt. Éreztem Kate tekintet, ahogy felváltva néz rám, majd Martinra.
- Ő itt Martin - mutattam a fiúra, aki csak biccentett a két idegennek. Remek. Kézfogás vagy valami?
Nem akartam, hogy bekövetkezzen a kínos csend, így felajánlottam, hogy induljunk el. A két fiú ment elől, valamit beszéltek, nem hallottam, hogy mit, de örültem, hogy Cam legalább próbált nyitni a holland felé. Kate kifaggatott, elmeséltem neki mindent a 10 perces út alatt. Ő pedig úgy hallgatott végig, mintha azt híresztelném, hogy eljutok Dubaiba.
- Komolyan felajánlotta, hogy feküdjetek le? - csodálkozott, erre én csak bólintottam - És miért neeeem?
- Mert részeg volt, meg amúgy is, bunkó - forgattam meg a szemeimet.
Kate ezután nem szólt, de akárhányszor összenéztünk csak vigyorgott. Persze. Ő már az első öt perc után rámászott volna.
- Te, azt hittem, hogy a nyakába ugrasz - gyújtottam meg egy szál cigit.
- Gáz lenne, pedig a szívem azt dik..
- Tudom.. - sóhajtottam - Gondolom már vagy hússzor levetkőztetted.
- Nem azt csinálom, amit Ő veled - viháncolt - Úgy nézett, amikor odaértünk, bár, te is Őt - kacsintott.
- Egyszer jól néz ki, hát mi van abba.
Hoppá. Megérkeztünk. Kate odament Cameronhoz, Martin pedig mellém..
Egy hatalmas házhoz érkeztünk, ismertem már kívülről belülről. Sokat jártunk oda régebben.
- Lena - hallottam meg egy részeg hangot. Mind a három kísérőm hátranézett, velem ellentétben. Jaj ne! Gondoltam, és lefagytam, csak egy kezet éreztem a könyökömön, de nem azé volt, akire gondoltam, hanem Martiné. Mégis mit akar? Megnyugtatott, de nem értettem - Rég láttalak - hallottam újra a részeg hangot. Louis volt, az exem. Azért szakítottunk, mert sokat veszekedtünk, de nem számítottam rá, hogy Ő is ott lesz. Nyeltem egyet, majd megfordultam.
- Louis.. - flegmáztam.
- Menj innen most! - szólalt meg Kate. Aki barátnő módjára egyből mellém állt. Az exem csak állt. A pia miatt szerintem 10 perc alatt fogta fel a dolgokat. Katere nézett, majd rám, megint Katere, megint rám, majd Martinra..
- Ő a kanod? - mutatott rá, nagy nehezen.
- Nem - szólalt meg Martin. Majd megfordult, és a fülembe súgta, hogy "ez meg ki a fasz, és miért fagytál le?". Kate elmondta neki. Majd a fiú visszafordult, és várt. Mire? Azóta sem tudom.
- Na jól van Lena, még találkozunk - intett egyet, és mire feleszméltem eltűnt. Nem fogtam fel. Be se értem a buliba, de már most elcseszték. Miért pont ide kellett jönnie? Biztos tudta, hogy megyek, hisz a volt osztályom nagy része ott volt, és direkt..
- Meg vagy? - ölelt meg Kate.
- Meg hát, csak felbaszott. És te mit tapizol? - néztem rá Martinra, aki a házat nézegette.
- Azért fogtam meg könyöködet, mert csak bámultál magad elé, hülye gyökér.. - forgatta meg a szemeit, majd elindult.
- Várj! - futottam utána - Bocsánat - sóhajtottam, Ő pedig meglepődötten fogadta a reakciómat -Menjünk be.
Elindultunk a bejárat felé. Aggódtam, hiszen Louis ittasan képes botrányt csinálni, és nem akartam, főleg nem Kate és Martin előtt. Kate csak arról tudott, hogy veszekedtünk, de arról, hogy folyamatosan féltékenykedett nem.. Ha csak féltékenykedett volna, de mennyiszer megkaptam, hogy egy utolsó kurva vagyok, mert beképzelte magának, hogy más pasikat nézegetek és a többi..

Harmadik rész

Martin szemszöge

Reggel valami eszméletlen nagy fejfájásra ébredtem, hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Végül rájöttem.. Semmire sem emlékszem, az utolsó emlékem az, hogy bementem egy bárba, miután ott hagytam a mit sem sejtő Lenát a boltban. Étvágyam nem volt, így nem is reggeliztem, inkább elmentem fürdeni. Bűzlöttem a piától. Körülbelül tíz percet álltam a zuhany alatt, majd kijöttem. Lena ott állt a szobám ajtajában. "Nem is néz ki olyan rosszul", mosolyodtam el, majd megálltam mögötte, amikor Ő hirtelen hátra fordult. Közöltem vele, hogy távozhat. Erre Ő letámadott, hogy utánam jött tegnap este, viszont én ezek után sem emlékeztem neki. Kimutatta nem tetszését, és elszaladt. Utánam jött volna? Mégis miért? És vajon mit mondhattam neki? Hm, mindegy.

A telefonomra pillantva megláttam egy üzenetet: "Szia szivi, ma egy tali?". Mi a fasz? - gondoltam magamban. Ki ez, és honnan tudja a számom? Az üzenetre nem válaszoltam. Felvettem egy farmer rövid gatyát, melléje pedig egy fehér pólót, majd lementem. Előre felkészültem, hogy Lena szülei lefognak támadni, hogy hol voltam, viszont mikor leértem nem láttam senkit. Kis nézelődés után megláttam, hogy Lena kint ül a teraszon. Úgy döntöttem, hogy kimegyek, és kifaggatom. Megcsapott a friss levegő, jól esett. A lány rám nézett felhúzott szemöldökkel.

- Nem adok cigit - szegezte le, majd elfordult és a virágoskertet szemlélte. Úristen, anyám kiskoromban mindig meg volt veszve a virágaival. Mikor ez eszembe jutott eltöltött a düh, nem akartam ott lenni..

- Nem kell adnod, mesélj a tegnap estéről - ültem le melléje, és kihúztam egy szál cigarettát a dobozából. Ő pedig ismét felhúzott szemöldökkel nézett rám - Mivan? Mondtam, hogy nem kell adnod - vigyorogtam önelégülten. Nem válaszolt, meglepett. Nem jött az, hogy "ne cigizz, mert nem szabad". Lehet, hogy Ő felfogja, hogy amúgy 20 éves vagyok, vagy éppen játssza a feldühödött tinit.

- Érdekel a tegnap este? - szólalt meg, amikor a cigim felénél tartottam - Bementem utánad a klubba, a legelsőbe, úgy voltam vele, hogy ha ott nem talállak meg, akkor hazajövök, de ott voltál..sajnos. Tapiztál, megaláztál és neked állt feljebb - mesélte, halál nyugodtan. Nem villant be semmi.

- Nem emlékszem - feleltem.

- Nem? Pedig kényelmesnek tartottad a kocsimat - nyomta el a cigijét, ami már a második szál volt neki. Én pedig ledöbbentem. Lefeküdtem volna vele, vagy mi? Nem értettem.

- Mi dugtunk?

- Jézus, dehogyis. Csak akartál, de hazajöttem.

- Részeg voltam.. - szégyelltem magam kicsit, hisz nem így akartam volna ágyba csalogatni. De túlságosan nem érdekelt a dolog. Jól esett, hogy utánam jött, de maradt volna, ha annyira vigyázni akart volna egy 20 éves fiúra.

- Egyet kérek, amit jól jegyezz meg. Anyuék valószínűleg nem tudnak az esetről, maradjon is így, mert akkor én is megszívom - állt fel, és indult volna be, de a keze után nyúltam. Lemerevedett a lány - Mit akarsz?

- Ma gyere el velem bulizni, és jóvá teszem - kacsintottam rá. Cseppet sem akartam, hogy eljöjjön velem, de valamiért jó ötletnek tartottam. Nem volt arra szükségem, hogy ostobaságot csináljak, nem akartam, hogy egy- egy szemfüles újságíró rajtakapjon.

- Én ma amúgy is megyek, semmi szükségem rád - mosolygott. Mi a fene?

- Hercegnő, gyere le a földre. Elviszel, vagy elmondom anyádéknak, hogy leszartad, hogy mit csinálok, és egy bárban kötöttem ki.

- Te fasz - kezdett el kiabálni - Kinek érzed magad? Mit fenyegetőzöl?! Elmondom neked, hogy azt sem értem, hogy most miért is beszélgetünk.. Nem érdemled meg - csapta be maga mögött a terasz ajtót, és bizonyára felviharzott a szobájába. Szerintem nem fogta fel, hogy én amúgy ki is vagyok, vagy én nem tudom. Adtam neki választási lehetőséget. Nem bírtam volna ki azt a helyet bulizás nélkül. Lehet azért küldtek oda, hogy leszokjak, de leszartam. 20 éves vagyok.

- Martin - hallottam egy női hangot, na már csak ez hiányzott.

- Hmm? - vetettem oda a nőnek, aki mellettem állt. Valami Lisa, asszem. Lena anyja, annyi a lényeg.

- Mikor értetek haza tegnap? - szóval nem tudta, fantasztikus - Lena nem vesztett szem elől?

- Nem tudom pontosan, hogy hánykor. Figyeljen - vettem elő a cuki énemet.. - Lenával elmehetek bulizni este?

- Martin.. - ült le - Nem jó ötlet, tudod, hogy miért küldtek ide.

- De második napja vagyok itt, eleve nem szeretek itt, lehet tudnék barátokat szerezni, meg Lena tudna rám figyelni.

Nem kaptam választ. Lisa az udvart bámulta. Viszonylag nagy udvaruk volt, a közepén egy medencével. Persze, csak felfújható volt. A virágoskerten és egy szerszámosbodén kívül más nem volt az udvaron. Bár, a virágoskert így is elfoglalta a felét.

- Menj, de semmi pia, maximum egy ici-pici - mondta a nő szigorúan. Nem is volt nehéz meggyőzni. Elmosolyodtam és úgy döntöttem, hogy meglátogatom Lenát. Kopogás nélkül mentem be a szobájába, ő pedig melltartóban volt.

- Hülye vagy? - próbálta takargatni magát, én pedig önelégülten mosolyogtam.

- Este megyünk buliba - kacsintottam, Ő pedig tágra nyílt szemekkel nézett - Lebeszéltem anyáddal.

A választ meg sem várva vettem irányba a saját szobámat. Úgy terveztem, hogy fél óra után ott hagyom a csajt, mert nem akartam, hogy azt higgyék, hogy van köztünk valami, vagy akármi. Aztán lesz, ami lesz.

"Mennyire beszédes lettem" - gondoltam magamban. Még a végén jó benyomása lesz rólam a családnak. Bár Elenának biztos nem, élveztem, hogy csőbe húzhattam. Nem volt bűntudatom.

Bár azt nem értettem, hogy miért akartam vele lefeküdni. Nem néz ki rosszul, de idegesítő. Bár, melltartóban túl dögös volt.. Csak úgy elöntötte a pír az arcát, amikor megjelentem. Élveztem a helyzetet.

Sajnálom, hogy ilyen rövid lett ez a rész, de holnap hozom a következőt! :)

Második rész

Szereplők, rövid leírással

Elena szemszöge:

Nagy meglepetésemre Martin igent mondott - hozzá teszem, hogy másodszorra. Az 5 percből negyed óra lett, és én csak vártam, és vártam, és vártam...és egyszer csak megjelent.

- Fázol? - néztem rá értetlenül. Kint körülbelül 25 fok volt, ő pedig előttem állt pulóverben és hosszú nadrágban.

Nem válaszolt. A hűtőhöz sietett, és kivett egy üveg kólát. Kortyolgatta, s közben a telefonját nyomkodta. Nem számított neki, hogy körülbelül húsz perce várat.

Úgy döntöttem, hogy kimegyek, rágyújtani. Amikor elindultam a terasz felé éreztem a tekintetét. Valószínűleg nem értette, hogy hova megyek. Leültem, s meggyújtottam a cigarettámat. Mikor a felénél jártam megjelent mögöttem egy árnyék. Martin volt. Leült és nézett, én pedig értetlenül bámultam rá.

- Mivan? - kérdeztem.

- Adsz egy szálat? - felelte gyorsan, mintha csak arra várt volna, hogy megszólaljak.

- Nem - feleltem ridegen. Azok után, ahogy viselkedett velem, azt hiszi, hogy adok neki? Szép egy gyermek, mondhatom. - Menjünk - biccentettem az autó felé.

Nem tetszett neki, hogy nem kapott cigit. De könyörgöm, megérdemli. Kezdtem megnyugodni, hogy ezek után biztos itthon marad, de nem, jött velem..

Beszálltunk az autóba és elindultunk. Szörnyen unalmasan telt az út, ezért úgy gondoltam, hogy bekapcsolom a rádiót. Valami Dimitri Vegas ment, be kell vallanom, tetszett. Ha egyedül lettem volna, még 'táncoltam' is volna hozzá, de Martin lenéző szavaira valamiért nem voltam kíváncsi.

- Jóba vagyok velük - mondta. Én pedig értetlenül néztem rá.

- A barátaidra gondolsz a hátsó ülésen, vagy mi?

- Haha. Akik előbb voltak a rádióban, azokra.

- Hogy megjött a hangod.. - mondtam, a témától eltérve.

- Neked eddig is volt, sajnos.. - válaszolt. Én pedig úgy döntöttem, hogy nem küldöm el a fenébe, de szívem szerint azt tettem volna. Az is baja, hogy próbáltam vele beszélgetni. A baráti körömben megszokott, hogy piszkáljuk egymást. De amit Ő csinál az nem piszkálódás, hanem inkább lenézés.

Körülbelül este 8 lehetett, amikor megérkeztünk a bevásárlóközponthoz.

- 1 óránk van, szóval igyekezz.. - mondtam Martinnak, aki alig óhajtott kiszállni az autóból.

A bejárat felé vettük az irányt. Azt vettem észre, hogy szorosan követ a fiú. Meglepődtem. Fél. hogy elveszik? Körülbelül fél órája vásároltam, amikor megfogta valaki hátulról a kezem, na vajon ki?

- Te Lena, nincs itt valami pia, vagy cigi? - kérdezte.

- De van, de úgy sem adják ki - néztem rá -, meg úgy hallottam, hogy neked amúgy sem kell.

- Ne csináld már baszki.. - suttogta.

- Édeském, mit vársz? Kőbunkó vagy velem. Ha normális lennél, azt mondanám, hogy megkérek valakit, hogy vegyen két üveg bort, és megiszogatnám veled, de..

- Nem veled innám, jézus - vágott közbe, undorral a képén. Azt hittem, hogy hozzávágok valamit. Őszintén rosszul esett. Mintha egy kutya lettem volna, úgy beszélt velem. Az eset után nem sokkal a kasszához siettem, szem elől veszítettem Martint, de nem aggódtam miatta. Miután végeztem kimentem, az autó felé vettem az irányt. Nem volt ott. Körül néztem a parkolóban, de semmi. A boltba be sem tudtam menni, mert bezárt, de a jelek szerint ott sem volt. Bepánikoltam. Anyámék megfognak ölni. Nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Szerencsétlenül álltam az autóm mellett. Nem tudtam a számát, anyáékat nem akartam hívni..tanácstalan voltam. Két cigi után arra jutottam, hogy felhívom Katet.

- Na mizuu - szólt bele a telefonba.

- Kurva nagy gáz van..

- Na, mi történt?! - a vidámságából kétségbeesés lett.

- Eljöttünk bevásárolni, a képzeletbeli pasiddal, és eltűnt.

- Na fasza. Megnézted az autónál? - kérdezte, én pedig vágtam egy bizonyos fejet. Nem lehet ennyire hülye.

- Nem mellette állok amúgy - feleltem.

- Nem mondott semmit?

- Hát.. Ooo, bakker. Piát akart venni - esett le.

- Akkor egyértelmű, valamelyik bárban van. Te figyelj, elmenjek veled?

- Ki mondta, hogy körbejárom?

- Aggódsz érte teee - gúnyolódott. De cseppet sem volt igaza. Nem érte, hanem magamért aggódtam.

- Ha az első két helyen nem találom meg akkor hívlak - mondtam, s kinyomtam a telefont.

Feltérképeztem a várost, a pláza közelében 2 bár van. El is indultam, kocsival két perc sem volt az út. A bejáratnál lehettem, amikor megláttam egy ismerős arcot. A kidobó az egyik volt évfolyamtársam volt.

- Mike - mosolyodtam el. A fiú rám nézett, és felcsillant a szeme.

- Hello Lena! Mi újság? - érdeklődött - Szombaton buli?

- Lesz ám! Olyan bajban vagyok, hogy Martin Garrix.. - mondtam.

- Bent van - mosolyodott el.

- Komolyan? Helloooo, te beengedted?

- Hát, Martin Garrix - mosolygott. Megnyugodtam, hogy őszinte legyek. Végre hazatudok menni ezzel az ostobával.

- Had menjek be érte - kérleltem.

- Nyugodtan. Új pasi? - húzogatta a szemöldökét. Egy bandába tartoztunk a suliba, és szinte mindent tudott rólam.

- Bebaszna.. Egy bunkó a gyerek, de szombaton majd mesélek - feleltem, s beléptem az ajtón.Egyből megcsapott a piaszag. Úristen, amikor minden este kiültünk, és ittunk, csak ittunk, na meg cigiztünk. Jó is volt. A tekintetemmel kerestem Martint, de nem találtam. A pulthoz akartam menni, megkérdezni a lányt, hogy látta e, de ekkor valaki elkapott hátulról.

- Hello cica - szólalt meg, én pedig majdnem arcon okádtam, annyira bűzlött a piától.

- Te nem vagy normális.. - néztem a fiúra. Martin volt az - Túlságosan is nagy szerencséd van, hogy megtaláltalak az első bárban, különben hazamentem volna! - nem érdekelte, amit mondtam, csak taperászni akart, annak ellenére, hogy folyamatosan lőködtem hátra.

- Akkor menjünk, és csináljunk valamit - fantasztikus. Elüvöltötte magát, a közelben lévő emberek tekintete mind felénk szegeződött.

- Te ostoba! Fél óra alatt totál részegre ittad magad, és mit akarsz te? Bottal se piszkálnálak - förmedtem rá. Hazudtam. Túlzás volt, hogy bottal sem piszkálnám, de túl sokat képzelt magáról, ismét.

- Maradjunk még - döntött neki a falnak. Meglepedten fogadtam, részegen nem irtózik tőlem. Bevallom, tetszett az ötlet, hogy maradjunk, kedvem volt inni és táncolni, de ha maradtam volna, és leittam volna magam, akkor ki tudja, hogy milyen világ lett volna.

- Indulunk! - szegeztem le, majd megfogtam az alkarját és próbáltam vezetni, de hiába.

- Na figyelj cicám, nem vagy senkim, rohadtul nem fogsz nekem parancsolni, szóval takarodj - mondta flegmán - Elegem van, ne kezelj úgy, mint egy gyereket. Én rohadtul nem akartam idejönni, 20 éves vagyok, nem is értem, hogy mi ez a hülye ötlet, hogy változzak meg.. Nem 15 éves vagyok.. Azt sem értem, hogy miért pont ide kellett jönnöm.. Meg sem kérdezték, hogy akarom e..

- Na mivan, ahhoz nem vagy részeg, hogy ezeket kimond, de...

- De felőlem szexelhetünk is, úgyis kényelmesnek tűnik az autód.. - mosolygott önelégültem. Nem volt teljesen részeg, de az ital beszélt belőle. Annyira megalázott, hogy dühömben lekevertem neki egy pofont. Kiszaladtam a bárból, és beültem az autómba. Kényelmes? Hát majd nem lesz az, ha a fején hajtok át vele. Vártam pár percet. Meg kellett nyugodnom. A szívem mélyén érdekelt, hogy mi lesz vele. Arra számítottam, hogy utánam jön, betudom tuszkolni az autóba, és hazatudunk menni, de nem, maradt. Sajnáltam.. Ha tényleg nem beszélték meg vele, akkor vajon mi kavaroghat a fejében? Hogy nem szeretik? Hogy senkije sincs? Ugyan Lena, ezek neked szoktak a fejedben járni.. Kezdtem érteni a viselkedését, de velem akkor se legyen ilyen.

*

Másnap 10 órakor keltem. Nehezen tudtam elaludni, de végül sikerült. Nem akartam kikelni az ágyból, de eszembe jutott Martin. Mi van, ha anyáék már megásták a síromat?

Nem tétlenkedtem, magamra kaptam valamit, és mint villám betörtem a szobájába, sehol senki. Te jézus isten. Úgy voltam vele, hogy szólok anyáéknak. Lesz, ami lesz. Megfordultam, ám egy csupasz felsőtestbe ütköztem. Na jó, lehet jobb lett volna, ha tényleg eltűnik.. Ő volt.

- Kimehetsz - mondta, majd lefeküdt az ágyra, ismét egy szál törülközőben. Elöntött a düh. Ismét. Elegem volt, mit képzel magáról? Tegnap este utána mentem, megalázott és erre ez is.

- Te idióta, tegnap utánad mentem, nem zavar?

- He? - nézett értetlenül. Mindent értek, semmire sem emlékszik. Gyönyörű, ennyire leinni magát. Hello Lena, te nem voltál így? Amikor szinte minden héten kimaradtál egy-egy éjszakára? 

- Tudod mit, hagyjuk egymást békén - mondtam neki, azzal a 'beletőrödöm, hogy egy bunkó fasz vagy" hangsúllyal. Az ajtót becsapva a konyhát vettem célba. Anyámék nem voltak otthon, így egyedül ültem ki a teraszra, szokás szerint egy cigaretta és egy kávé társaságában. Nem volt jó kedvem. Rosszul esett, ami történt. Kezdett bennem tudatosulni, hogy miért is küldték el Martint. Nekem is volt egy bizonyos 'múltam', amire nem voltam büszke, sőt.. De könyörgöm, én megváltoztam. Ő pedig nem akart, még egy ici-picit sem. Arra jó lettem volna neki, hogy részegen megdugjon, de másra nem. Úgy viselkedett velem, mint a kutyájával.. Nem tud úgy beszélni az emberekkel, hogy ne sértse Őket vérig. Anyámékkal nem is beszélt, maximum pár szót. Senkije sincs itt. Pedig, ha normális lett volna, akkor talán még jóba is lehettünk volna, hiába nem akartam, hogy nálunk maradjon. Bár jobb lett volna, ha hazamegy.

Nem tudtam tovább várni a második résszel, remélem tetszett!

Első rész

Sziasztok!

A napokban olvastam egy blogot. Vagyis. tegnap este, kiolvastam az 'egészet'. Egy hölgyemény fordította, de abbahagyta egy idő után, viszont nagyon megtetszett a sztorija. Természetesen nem fogom lemásolni a blogot, hanem pár elemet kiveszek belőle, a többi pedig az én fantáziám lesz.

Elena szemszöge

- Elena! - keltett fel az álmomból egy rikácsoló hang. - Elena! - ismételte újra, s azzal a lendülettel kinyitotta a szoba ajtómat. - Kicsim!

- Mi van anyám.. - böktem oda neki tiszteletlenül.

- Tessék?! - háborodott fel.

- A tegnapi veszekedésünk után semmi kedvem sincs hozzád. 

- Elena Brown, a hétszentségedet, most kelj fel, és gyere reggelizni! - emelte fel a hangját, és célba vette az étkezőt vagy a konyhát, vagy nem tudom mit. - Ha 2 perc múlva nem leszel az asztalnál, akkor én rángatlak le. - kiabálta vissza. Ám az volt a helyzet, hogy engem egy cseppet sem érdekelt, felálltam, az ajtót kulcsra zártam, és visszafeküdtem a pihe-puha ágyikómba, és mint általában, a telefonom nézegetésével kezdtem a reggelt. 

"Szia Lena, képzeld, azt csiripelik a madarak, hogy valaki Miamiba jön" - fogadott ez az üzenet, melyet a barátnőm írt, Kate. 

"Azta kurvaaa, az nem leheeet. És mégis ki?" - reagáltam, természetesen az üzenet hidegen hagyott. 

"Martin Garrix!!!!! Látták felszállni egy Miamiba tartó gépre, gondolom nyaralni jön és ahhhw" 

"Az meg ki a fene? És ez miért is érdekel engem?" - továbbra sem izgatott a dolog.

"Ugyan Lena, ne legyél már ilyen. Ő a világ legtökéletesebb pasija, és DJ."

Őszintén leszartam, amit a barátnőm írt. Reagálás nélkül szaladtam le az étkezőbe, anyám egy szúrós pillantás kíséretében vette mind ezt tudomásul. A reggeli szokás szerint rántotta volt. Mindig ez van, már undorodom tőle. Pár falatot leerőltettem a torkomon, majd fogtam a kávémat, és kiültem a teraszra, egy szál cigarettával a kezemben. 

- Le kéne szoknod! - ült mellém apa, aki szintén rágyújtott. 

- Bagoly mondja.. - feleltem egyhangúan, miközben kifújtam a füstöt. 

- Én 43 éves vagyok, te pedig 20.

- Oké.

- Figyelj Lena, én csak jót szeretnék neked. Most nem a cigire gondolok, hanem mindenre. Azt hiszed, hogy ellened van a világ, közben pedig.. 

- Közben pedig neeeem.. tudom apa, ezt minden második nap elmondod nekem, de lesza..vagyis, nem érdekel - vágtam közbe, miközben megforgattam a szemeimet. 

9 óra volt, jobb érzés volt szürcsölgetni a kávémat, és nyugodtan cigarettázni, ahelyett, hogy Őt kellett volna hallgatnom. A nap csak úgy sugárzott, kedvem lett volna elmenni valahova, de úgy sem engedtek volna el, mert túl sok esélyt "csesztem el" eddig. Ilyen az, ha nem érdekled a szüleidet.

- Akkor a lényegre térek! - mondta hirtelen, a válaszom egy gúnyos mosoly volt. - Emlékszel még anyád legjobb barátnőjére?

- Jaa, az a holland szőke, nem? 

- De. Neki van egy fia.

- Azta, neked meg egy lányod.. - nyomtam el a cigarettámat. 

- A fia egy dj. Esther arra kért meg, ugyebár anyád barátnője, hogy pár hónapra fogadjuk be, és próbáljuk megnevelni. 

- Mivan? Miért mi? Meg mégis ki ez a gyerek? - értetlenkedtem. 

- Martin - mondta, s összeállt a kép, erről írt nekem Kate reggel, jó isten.. - Martin Garrix, híresnek mondanám. 

- Nem értem, mit jelent, hogy megnevelni? - kérdeztem, de közben az anyám virágoskertjét bámultam, ami talán fontosabb, mint én. Mindig elmondja, hogy az első virágot a születésemkor ültette, és hogy mennyire fontos neki az a kert, azzal legalább nem tud veszekedni, bár kitudja..

- Amit veled sem lehet csinálni, de ő nálad sokkal durvább. Röviden alkohol problémák, cigi..füves cigi és társai.

- Oszt legalább jól néz ki? - húztam apa agyát. 

- Majd meglátod.

- O a fene, pedig aludtam volna vele - öltöttem ki a nyelvemet, viszont apa halál nyugodt volt. - Mi van, nem is baszod fel az agyadat? 

- Nem. Úgy se bírna ki téged. 

- Kösz.. - mondtam, s egy újabb cigiért nyúltam. 

- Nincsmit. Amúgy, 2 óra és itt lesz, szóval, addig kezeltesd magad - mosolygott, ő  nyert. 

- Baszd meg! - dobtam el a cigarettámat az udvar közepére, s azzal felszaladtam a szobámba. 

Ki a faszom ez a srác? És mi az, hogy meg kell nevelni? Nem értem. Remélem, hogy valami bunkó fasz lesz, és élvezet lesz vele élni. Nem kicsit baszott fel, hogy meg sem kérdeztek, de ugyan, mit ér az én szavam itt? Semmit.

Martin szemszöge

- Szeretlek! - ölelt át Esther, vagyis anya.. - Hiányozni fogsz! 

- Te se..

- Martijn..

- Baszki, meg sem kérdezel, összecsomagolsz és lepattintasz - dühödtem fel. Tegnap este arra jöttem haza, ebbe a kótlába, hogy a bőröndöm a nappaliban áll. Közölték velem, hogy anyám egyik barátnőjéhez fogok költözni egy időre, ahol talán megnevelnek. Abba beleegyeztem, hogy a szenvedélyemet szüneteltetem egy időre, de viszont abba, hogy máshova költözzek kurvára nem. Egész este kiabáltam, és olyan szavakat vágtam a szüleimhez, amik nem a legszebbek, de megérdemelték. Idióták, egyszerűen utálom őket. Nem szeretnek, csak szeretik álcázni. 

- Itt a taxi! - mondta anyám, könnyes szemekkel. 

- Anya, apa - néztem rájuk - kösz a nagy semmit! - azzal kiléptem az ajtón, és a taxi fele vettem az irányt. Ha itt nem engednek inni, majd ott fogok. nem gondolták át kétszer.

Elena szemszöge

- Uuuu, itt a taxi! - hallottam anyám hangját. Persze, nekem sosem hívtak taxit. Hidegen hagyott, hogy megjött a taxi, oly annyira, mint ahogy az ajtó csapódás is. 

- ELENAAAA - apám a lényegre tért. Futnom kellett volna le? Nem. - Gyere le, de gyorsan! - szigorúvá vált a hangja. 

- És minek? - tudtam, hogy valószínűleg az a Garrix gyerek jött meg, de nem érdekelt. 

- Tudod te..

Oké, akkor most mutatom a jó formámat. Lesétálok, üdvözlöm és utána lelépek. Csakhogy neki ne legyen olyan kellemetlen itt lennie, ha már muszáj. De ez miért is érdekel engem, hogy neki ne legyen kellemetlen? Stop Lena. Ne érdekeljen, hogy mit érez.

A lépcső tetejéről megpillantottam egy tiszta feketében lévő srácot. Ő az. Anyám beszélt neki, de ahogy láttam leszarta, nézelődött ide-oda. Amikor a tekintete eljutott hozzám, akkor végig mért, majd mintha nem érdekeltem volna elfordult. 

- Ő itt a lányom, Elena! - mosolygott büszkén, s közben rám mutatott. Én biccentettem egyet a fiú felé.

Kínos csend következett. Most mi a faszom legyen? 

- Martin vagyok - sóhajtott, én erre felkaptam a tekintetemet. Komolyan? Ilyen nehezére esett köszönni? 

- Lena, mutasd meg neki a vendég szobát! - adta ki az utasítást apa. 

- Te nem tudod? - kérdeztem vissza flegmán. 

- Nem, indulj meg most! 

Sóhajtottam, és biccentettem a fiú felé, hogy jöjjön. 3 méteres távban követett, s közben a bőröndjét húzta maga mögött. 

- Ez a szobád - nyitottam ki a hatalmas vendégszoba ajtaját. Vaj színű falak, sötétbarna bútorok, egy hatalmas franciaágy, és egy régi TV. Nem néztem rá a fiúra, de a szemem sarkából láttam, ahogy körbe nézett. Kínos csend. Nem akartam, hogy azt higgye, hogy egy bunkó vagyok, viszont azt sem, hogy majd ugrálni fogok az Ő kényelméért - Ha kell valami, akkor kopogj, melletted van a szob..

- Menj ki - vágott közbe. Én pedig ledöbbentem. 

- Parancsolsz?! - felidegesített, hát mi a faszt képzel magáról ez a kis ... ? 

- Menj ki.. - sóhajtott fel körülbelül 10 másodperccel később. 

Becsaptam az ajtót, és kimentem. Csak úgy forrtak bennem az indulatok. Idejön, egy vad idegen, és azt hiszi, hogy majd ő itt parancsolgat, hogyne. 

A szobámba érve egyből a teraszra szaladtam, ahol rágyújtottam, s közben szidtam magamban a gyereket. Azért imádkoztam, hogy meg ne lássam. Közös a terasz a vendégszobáéval. 

3 szál cigi után lenyugodtam, s befeküdtem az ágyba. A telefonomat kezdtem el nyomkodni. 

"El sem hiszed, hogy ki van itt" - írtam Katenek. 

" Csak nem Martin Garrix? XD" - kérdezte ironikusan.

"Hát, a poénod most besült, mert de.."

"MIVAAAAN"

"De Kate, senkisen se mond! Tartsd a szádat kérlek.."

Elmeséltem mindent neki. Persze, le se szarta, hogy a barátnőjével, hogy is viselkedett. Felhívott, és kérlelt, hogy had jöjjön át. Én közöltem vele, hogy inkább a barátjához menjen át, és ne nyálazzon Martinra, mert elküldené a picsába. Végül felfogta, és egyetértett velem, de a lelkemre kötötte, hogy valamelyik nap be kell mutatnom a srácnak. 

*

Aludtam, amikor felriadtam egy hatalmas puffanásra. Kiszaladtam a szobámból, és megláttam, ahogy Martin éppen anyám egyik csodaszép - igazából iszonyatosan csúnya - vázáját próbálja összeszedni a földről. Mikor kimentem hátra nézett. Nem mondott semmit. Gúnyos vigyorra húztam a számat, és halkan suttogtam, hogy "balfasz". 

Erre már volt válasza. 

- Takarodj..

- Na idefigyelj baszd meg, úgy beszélj velem, hogy én lakom itt, és azért, mert te idejössz pár hónapra rohadtul nem leszel itt senki! - kezdtem el kiabálni. 

- Én lennék a legboldogabb, ha elmehetnék ebből a putriból - állt fel ott hagyva a vázát, és a szobája felé vette az irányt. 

*

- Elena, menj el bevásárolni! - mondta anya, úgy huszadszorra. Elmeséltem neki, hogy mit csinált Martin, de mintha nem is érdekelte volna. Persze, ha én csináltam volna már kaptam a szidást. Csak a szokásos. Elena mindig rossz, a többiek mindig jók. 

- És vidd Martint is! - mondta apa.

- Na azt már nem!

- Idefigyelj, most jött ide, és semmi szüksége sincs arra, hogy ellenségeskedj vele! Elviszed, vagy különben lemondhatsz a hétvégi bulikádról. - fenyegetett meg. Hétvégén az egyik haverom bulijába megyek, nagy nehezen megengedték erre jön ez. 

Elindultam az emelet felé, ismét Ők nyertek. Martin reakciója csak a szokásos lesz.. Nem értem, hogy miért kell elvinnem. 

Az ajtaja elé érve mély levegőt vettem, s kopogtam. Nem érkezett válasz. Ismét kopogtam. Megint semmi. Meguntam és benyitottam. Mr. Flegma az ágyon feküdt egy szál törülközőben. Akaratlanul, de megakadt rajta a szemem. Rám nézett, és észre vette, hogy nézem, úgy el vörösödtem, mint annak a rendje. 

- Taka.. - vágta oda flegmán. 

- Anyámék azt akarták, hogy elvigyelek magammal a boltba. Ne mondj semmit, csak öltözz fel. Ha akarsz, ha nem, akkor is jössz. Szóval öltözz fel, légyszíves.. - mondtam neki gúnyosan. 

- Miért, nem tetszik a látvány? Amúgy hagyj, nem megyek.. - mosolyodott el, persze ez is egy gúnyos mosoly volt. 

Martin szemszöge

Épp Instagramoztam, amikor bejött ez a leány, hogy menjek el vele vásárolni. Persze, biztos voltam benne, hogy vele sehova se megyek, de végüls leesett, hogy ha elmegyek vele, akkor letudok lépni egy kocsmába, vagy bárba. 

- Fasz - mondta, és indult kifele, de utána mentem, és visszahúztam. Meglepődött. 

- 5 perc, és lent vagyok. 

Mondtam, s beakartam csukni az ajtót, de a lábával megakadályozta. 

- És öltözz fel, mert nem vagy olyan jó faszi drágám.

- De neked azért tetszik - mondtam önelégült vigyorral, és rácsaptam az ajtót. Hülye picsa, mi a faszt hisz?  Abban reménykedem, hogy letudok mellőle lépni, és kitudok maradni éjszakára. Kurvára kell már egy cigi, meg pia, meg valami nő is jó lenne. Remélem, hogy megutálnak, és kiteszik szűrömet. Azt nem értem, hogy 20 évesen mi a faszért kellett idejönnöm? Saját életem. De faszom. A lényeg, hogy a Lena, vagy ki a halál nem fog rám figyelni, bár akkor sem tehethe semmit.